Várok...

Itt ülök este a gépem előtt és várok rád. Várok arra, hogy két szót válthassunk, hogy elmondjam végre szívem minden baját. Minden szeretetét, amit irántad érez kicsi lángoló szívem. Nem tudhatom így érzed-e, csak remélni tudom. Titokban félek, hogy mit gondolsz, mit teszel. Minden gondolatod sejthetném… tudhatnám. Nem! Akkor az azt jelentené, nem bízom meg benned. Látnod kell, hogy teljesen megbízom, benned vakon követlek. A szerelem vak. és senkire sem hallgat. Ha valaki a helyes útra térítene, elküldöd: Miért nem szeretnéd, hogy boldog legyek? Majd később szakítanak veled, de aki megpróbált a helyes útra terelni itt van foglya a kezed és sírhatsz a vállán. Tudhatom-e valaha hogy tényleg szeret? Vagy esetleg nem? Imád és minden percben rám gondol? Játszik és megvet hanyagul?
Ezek csak kérdések, amikre nem fogom tudni a választ. Talán soha. Engem nem érdekel most más csak a szerelem mit iránta érzek. A kor? Mit számít, idősebb vagy fiatalabb… Engem ezek nem érdekelnek. Mások megszólnak? Tegyék azt. Mindenkinek meg van a maga véleménye. Nekem csak annyi, hogy szerelmes vagyok. Nem tudom, hogy mondjam meg neki. Ez az érzés elmondhatatlan. Leírhatatlan pompás gyönyör, mit csak az érezhet, aki volt már szerelmes valaha. Várok… Várok a pillanatra, hogy elmondjam neki érzelmeim… Várok… de mire várok mikor az élet oly rövid? Cselekedni kell. Elindultam hát szerelmem felé s eközben mondogattam magamban: meg tudod csinálni. csak mond el.
Már csak egy sarok választott el a házuktól, de megláttam őt. A szavam elakadt lélegzetem majd el ált. Egy lánnyal volt. Magas, vékony szőke lánnyal. Odaint, de már nem láttam mást, könnyeim fojtogattak nem tudtam mit tenni.  Szaladtam Nem tudtam, hova és hogy mit teszek. Csak el messzire tőle. A folyóparton a híd alatt találtam menedéket. Néztem magam a folyóban. Vörösre sírt szememből csak úgy áradt a szomorúság. Hangokat halottam a távolból. Talán ő? Nem! Az nem lehet. Tükrömet darabokra törve egy nagyobb szilánkkal csuklómat keresztbe elmetszettem majd lassan csordogált a vérem. Ő rám talált és látta mit tettem. Összerogyott és zokogott. Tudta, hogy az egész az ő hibája, de nem tudott mit tenni. Titkon szeretett engem… szeretett, de mégis a másik lánnyal volt. Ez hajszolt a halálba… Megcsókolta hideg ajkaimat, megfogta kezemet és a szilánkkal ő is sebet ejtett magán, hogy együtt lehessünk, és végre meg mutathassa, mit érez…