Kérlek, ne!

Sötét és borús reggelre ébredtem.Alig tudtam, hogy hol vagyok és egyáltalán felkelt-e már a nap.Most jön a hosszú várakozás amit minden ébredés után át élek.Kisvártatva kinyílt az ajtó.Az az ismerős nyikorgás, a halk léptek.Tudtam, hogy csak ő lehet.Kinéztem és észrevettem, hogy felém közelít.Egy hangos nyerítéssel közöltem vele, hogy a gyomrom enyhén harcol az éhséggel.Nevetve rámnézett megsimogatta az orromat és elindult a másik ajtó felé.Nemsokára egy vödörrel tért vissza amiből egy adag zabot kaptam.Gyorsan és mohón megettem a zabot és vártam a folytatást.Rámnevetett és kaptam egy kockacukrot.Ezután megetette a többi társamat is, majd visszament a kis helységbe és kihozta az épolóládát.Ezt a műveletsorozatot nem nagyon szerettem.Inkább csak eltűrtem, volt amikor jólesett, de legtöbször csak vártam.Kapáltam a földet jelezve, hogy nem kellene annyit szöszmötölni rajtam.Rámnézett és lágy hangján kissé szigorúan szólt hozzám és tudtam ilyenkor rosszat csinálok.Mikor végzett az épolással visszament a kis helységbe és néhány perc mulva ismét visszajött.Ekkor már a felszerelésemet is hozta magával.Egy nehéz pokrócot terített a hátamra és ezután a mégnehezebb western nyereg következett.Meghúzta a hevedert de még nem annyira szorosan mint szokta.Ilyenkor általában harapni, rúgni szoktam, de most valamiért eltűrtem.A számba helyezte a hideg fém zavlát és a fejemre csúsztatta a félfüles kantáromat is.Valami új képződményt tett a maromra.Később halottam ahogyan az egyik barátnőjével beszélve martingálnak hívta.Elkpzelésem sem volt, hogy mire lehet jó.Visszatért hozzám és kivezetett a pályára.Meghúzta a hevedert és felpattant a hátamra.Néhány kör lépéssel kezdtük.Ezt már kicsit untam és másfelé kalandoztam ám ekkor a zablát csúsztatgatta a számban és böködött így már csak rá figyeltem.Néhány kör ügetés és vágta következett.Gyorsabb tempó! Nah ezt már szeretem.Majd amikor már eléggé bemelegedtem akkor bekapcsolt valami zajt.nagyon hangos volt így nem igazán tudtam koncentrálni.Ideges és feszült lettem, ezt még azelőtt sosem hallottam.Elkezdtük a gyakorlatokat amiket a versenyre kelett megtanulnia.Egy csúszó stop-al kezdük ezután egy rollback következett.A spint még gyakorolni kellene, de elég szépen ment.Kicsit félreértettem a jelzéseket de azután felfogtam mit szeretne és sikerült megcsinálni.Majd a nagy és kis körök következtek.Nagy kör hosszú vágta, kis kör rövid vágta.Ugrásváltásokat is vettünk.Majd a végén egy ujabb stop és vége a gyakorlatnak.Elgyakoroltuk párszor és igen jól ment a végére.Néhány napon keresztül ezt a gyakorlatsorozatot tanulgattuk és végül elérkezett a verseny napja.Nagyon izgultam, de ez nem belőlem jött.Ő izgult..Ezt énis éreztem és csak feszültebb lettem.Mikor mi kerültünk sorra már pattanásig feszültek az idegeim.Bementünk és elkezdtük a gyakorlatot.már a balkézre eső spinnél tartottunk amikor egyszercsak váratlan dolog történt.A nézőtéren valaki hírtelen megmozdult és én annyira megilyedtem, hogy egy nagy bakolással hírtelen földre tettem a lovasomat.Akkor eszméltem rá, higy mit tettem és, hogy hol vagyunk.Ahelyett, hogy kivágtáztam volna  a stadionból odamentem hozzá és böködtem.Szerencsére semmi baja nem volt, de esett az eső a szeméből.Ez valami időjárási jelenség? Nem, sajnos tudtam, hogy ilyenkor szomorú vagy csalódott.Másnap vártam az istállómban az állásomban és eljött hozzám.Nagyon örültem neki.De maga mögött egy másik lovat vezetett…Valyon kinek a lova lehet ez?Tűnődtem magamban.Mögötte a szülei jöttek.-Valami nem stimmel…Ekkor jöttem csak rá, hogy a másik lovat éppen akkor vették és vezették a lószállítóra.Odajött hozzám, megsimogatta puha orromat.Az eső megint eleredt a szeméből.A fejét az enyémhez szorította, és csak annyit mondott: „szeretlek”.Elég volt tudnom, hogy valami meg fog változni nem is olyan sokára.Másnap reggel a szokásos módon vártam, de nem jött.Gondoltam új helyet keresnek a másik lónak.Ezután harmadnap sem jött, és utána sem.Majd összeállt a fejemben a kép..A másik lovat a helyemre vették.Lecseréltek mint egy használt autót, mert megilyedtem a versenyen és ezért ledobtam.Nem szándékosan tettem.Kérlek, ne! Ne hagyj el!Egy hét után már nem is ettem, teljesen depressziós lettem, hogy hogy volt képes itthagyni engem.Másfél hét elteltével már olyannnyira lefogytam, hogy kilátszottak a csontjaim és alig bírtam felálni.Ekkor valami…valami ismerős hang ütötte meg a fülemet.Az az ismerős nyikorgás, a halk léptek.Csak nem?!Tényleg ő volt az.Látta lestrapált állapotomat, beszaladt a boxomba és mellémrogyott.”soha többé nem vehetnek el tőlem!” kiabálta.Itt állok a boxomba és várom, hogy végre jöjjjön, és egy kicsit együtt lehessünk