L�ncra verve, szabadon

 Egyik reggel �ppen mag�nyosan �csorogtam egy fa alatt mik�zben azt hallgattam, ahogyan kop�csol az es� a f�ld�n �s egyre nagyobb t�cs�kban gy�lik �ssze k�r�l�ttem. Ek�zben a vil�g dolgain gondolkodtam.”Az embereknek 2 fajt�juk lehet. A rossz �s a j�. Na, m�r most �n eddig m�g csak a rossz ember fajt�j�t ismerem, hiszen aki ezt tette velem az egy sz�rny� ember. A j� ember fajt�ja igaz�b�l sz�momra m�g egy teljesen ismeretlen fogalom. Az emberek sz�momra gonosz �s �nz� l�nyek. Fogalmam sem volt, hogy ilyen a kinti vil�g.”
Ezek a gondolatok keringtek a fejemben mik�zben n�ztem, ahogyan hull az es�. Azt hiszem el is aludhattam, de mire feleszm�ltem m�r al�bbhagyott az es�, s�t tal�n m�r nem is esett. Csak azok a v�szj�sl� felh�k voltak az �gen, ami m�g�l egyetlen napsug�r sem tudott kikandik�lni. Elszomorodva n�ztem. Sohasem volt m�g ennyire s�t�t �s v�szj�sl� reggel�nk. Vagy tal�n est�nk? M�r nem is tudom, milyen napszak van, hiszen ezek a felh�k m�r napok �ta a fejem felett vannak. K�r�z�k ezen a kis helyen �s nem tudom mi t�v� legyek.
 Csak a gondolataimba temetkezem, �s halk seg�lyki�lt�sokat hallatok. Senki nem halja a ki�lt�saimat. Magamba s�llyedve gondolok arra a l�nyra, akit utolj�ra l�thattam, amikor m�g szabad voltam… Igen szabad… Ma m�r ennek a kis sz�k „od�nak” a rabja vagyok. A l�nyt Eloisa-nak h�vt�k. Annyira szerettem �s � is szeretett engem. M�r a csal�dalap�t�son gondolkodtunk, amikor ezek a vad�llatok az �jszaka k�zep�n j�ttek �s felvertek minket. Sz�ttereltek majd Eloisa meg akart v�deni az elhurcol�st�l �s csak egy nagy puffan�st lehetett hallani. Majd a k�vetkez� pillanatban l�ttam, ahogyan kedvesem a f�ld�n fekszik �s folyik bel�le a v�r. M�g k�nnyek k�z�tt elsuttogta ezt a 4 sz�t: „Ne hagyd magad! Szeretlek!”, �s sz�pen csendben elv�rzett. Olyan m�rhetetlen d�h�t �reztem, mint m�g soha. Kedvem lett volna tombolni, kit�rni a karjaik k�z�l, de er�sen megk�t�ztek �s 3 ember tartott. Nem tehettem m�st, csak hogy a t�bbieket mentsem el kellett mennem vel�k. Az�ta eltelt 6 h�nap (legal�bbis ennyinek sz�moltam, az�ta hogy ideker�ltem mintha az id� teljess�ggel meg �lt volna). Amikor a m�ltra eml�kezek, a f�jdalom v�gigj�rja a testem �s nem tudok mit tenni, nem tudok d�h�ngeni-�rj�ngeni. Egyszer�en egy fogoly vagyok. A m�ltam �s ennek a „visk�nak” a fogja. Amikor r�m t�rnek az eml�kek panaszos �les ki�lt�sok t�rik meg-e v�gtelen t�j sz�rke balj�s hideg, bor�s cs�ndj�t. ”Mi�rt?!”, t�bbsz�r elhangzanak bel�lem a ki�lt�sok, de m�r egyre halkul a v�zhangz� v�lgyben. Amikor m�r kicsit lecsillapodtam folytattam az eml�kez�st.
Miut�n elhurcoltak a szeretteimt�l, teljesen magamon k�v�l voltam �s minden �ron szabadulni akartam. Semmire sem mentem vele, hiszen m�r tudtam, hogy nem tehetek semmit. Egy sivatagos r�szen vezettek �t, a l�bam m�r alig b�rta, �s m�r az er�m kezdett kifogyni, amikor v�gre meg�lltunk pihenni. Megetettek �s n�mi vizet is kaptam, de ezt m�g mindig nem fogadtam el bocs�natk�r�s�l, az�rt amit vele tettek. A szememben m�g mindig ott voltak a k�nnyek �s a gondolatok…a k�pek, ahogyan ott l�ttam szeg�ny kis test�t v�rbe fagyva…halottan. M�g csak fel sem tudtam eszm�lni gondolataimb�l m�r ment�nk is tov�bb. M�g mindig nem tudom hova ment�nk csak annyit tudtam, hogy messze a csal�domt�l �s a szeretteimt�l. Egy f�ves puszt�ra �rkezt�nk �s innen a kifinomult szagl�som seg�ts�g�vel m�r �reztem is a tenger s�s illat�t. Tetszett ez az illat, �s a l�tv�ny.. Egyszer�en mesesz�p volt. Elk�pzeltem boldogan ahogyan Eloisa �s �n, na meg a kis csal�dunk itt �lhetett volna b�k�ben �s boldogs�gban. Ekkor az egyik ember megr�ntotta az egyik k�telemet �s hirtelen eszembe jutott, hogy hol is vagyok. Hihetetlen, hogy id�ig eljutottam. M�r a szabadul�ssal nem is pr�b�lkoztam. Minek? Felesleges. Mikor a tenger partj�ra �rt�nk egyszer�en megfagytam. A sz� szoros �rtelm�ben. Megl�ttam egy hatalmas t�kolm�nyt a v�zen. Nem s�llyedt el �s nem t�nt �l�nek. Ahogyan az emberek sz�j�b�l halottam ez egy haj� vagy mi a sz�sz, �s engem erre fel akarnak vinni. �letemben nem tiltakoztam m�g ennyire semmi el�l. Nem Tudtam mi ez a t�kolm�ny �s nem tudhattam, hogy biztons�gos-e. V�g�l egy f�l �ra ut�n siker�lt nekik valahogyan felvontatni erre a sz�rnyetegre. Rettenetesen rosszul �reztem magam azt hittem bele is halok ebbe a kis Vizi t�r�ba. Sz�rnyen beteg lettem, ahogyan ez a t�kolm�ny, vagy ahogyan az emberek mondan�k „haj�” ringat�zott a v�zen. Az emberek is �szrevett�k, hogy nincs minden rendben �s kaptam n�h�ny altat�t, amit�l v�gig aludtam az eg�sz utat. Nem eml�kszem sokra a meg�rkez�sb�l. �szint�n sz�lva arra sem, hogy mennyi ideig aludtam vagy, hogy egy�ltal�n hogyan ker�ltem le a haj�r�l. Arra �bredtem, hogy ism�t 3 f�rfi �ll mellettem �s rend�thetetlen�l, mint akik �let�k v�g�ig engem akarnak �rizni. Megpr�b�ltam l�bra �llni, de az altat�k hat�sa miatt ez nem siker�lt els�re. Amint siker�lt fel�llni egy idegen ember odaj�tt �s megveregette a v�llam. � nem lehetett valami rossz ember, mert ez a mozdulat igen j�lesett. Amint l�tt�k, hogy biztos l�bakon �llok ism�telten nekiindultunk.
A gondolataimb�l most �ppen az es� z�kkentett ki, ami megint rend�thetetlen�l r�kezdett.
Nos, hol is tartottam? �h, igen… Elindultunk �s mire feleszm�ltem egy csod�latos helyen tal�ltam magam. Gy�ny�r� volt, mint a paradicsom (legal�bbis �n �gy k�pzeltem volna el). Tudtam, vagyis h�t… valahogyan �reztem, hogy ez m�g nem a v�g�llom�s. J�l �reztem. Egyb�l �t is ment�nk ezen a csod�latos helyen m�ris egy v�lgyben tal�ltam magam. Nem volt t�l bar�ts�gos. Az el�z� napf�nyes helyhez k�pest ez egy siv�r, s�t�t, v�szj�sl� helynek �g�rkezett. Nem volt v�laszt�som �gy h�t vel�k kellett mennem. Pedig �n pr�b�ltam ellen�llni minden er�mmel, de egyszer�en k�ptelen voltam magam kit�pni a 3 ember szor�t�s�b�l. Azt hiszem meg�rkezt�nk a v�gs� c�lhoz. Egy s�t�t kast�lyf�les�ghez, ami magas tornyokkal volt felszerelve. Kicsit �rtetlen�l b�multam mit is kereshetek �n itt, vagyis h�t minek kellhetek �n ide. Hamar r� kellett j�nn�m, hogy ez valahogy nem lesz a kedvemre val�. Ism�telten nem t�vedtem. Egy nagydarab f�rfi j�tt ki a kast�lyb�l, j�l szem�gyre vett majd megveregette az emberei v�ll�t �s egy visk�ba z�ratott(ahol ma is �lek). Nemsokkal k�s�bb egy fura szerkezetet hozott, amit a h�tamra tett. Igen egy �gynevezett nyereg volt. Sandro a b�tor…Sandro a legy�zhetetlen… hajtogatt�k gyakran…�s m�gis itt vagyok, itt ebben a k�r alak� elker�tett r�szben egy nyereggel a h�tamon. Hevesen ellen�lltam, de a v�g�re m�r annyira elf�radtam �s annyira megizzadtam, hogy feladtam a rugdal�z�st. Ekkor egy lov�sz j�tt oda mell�m �s elkezdett suttogni. Figyelmesen figyeltem mit is mondhat… Ezut�n egy �vatlan pillanatban valamit a sz�mba cs�sztatott… Hideg volt �s k�nyelmetlen. M�r nem nagyon volt er�m ellen�llni ez�rt k�nyeteken voltam ezt is elt�rni. Amikor azonban a lov�sz felr�ppent a h�tamra… na, azt m�r t�nyleg nem hagyhattam sz� n�lk�l. Hevesen ellen�lltam �s rengetegszer le is dobtam a lovasomat. Majd a f�ldbe d�ng�ltem �s �szrevettem, hogy a teste pont olyan hideg �s �lettelen volt, mint anno kicsi kanc�m�, amikor megl�tt�k. Sz�val meghalt. A k�v�r  f�rfi mind ezt v�gign�zte �s engem b�rmennyire is gy�ny�r�nek tartott �s b�rmennyire is szeretett volna fel�lni a h�tamra, egy „visk�”-ba z�rt �s kik�t�tt…Jobban mondva kil�ncolt, hiszen a nyakamra egy l�nc „nyak�rv” volt t�ve �s ebb�l egy hossz� l�nc vezetett a falig ahol az bele volt �p�tve. Az els� napokban m�g pr�b�ltam sz�tr�gni vagy kiszabad�tani magam, de ut�na r�j�ttem, hogy ez mind felesleges, hiszen a l�nc t�l er�s �s v�gja a nyakamat.
 H�t �s most is itt vagyok, n�ha m�g panaszosan nyer�tek egyet a t�volba rem�lv�n, hogy valaki meghalhatja. A hegyek, a v�lgyek mind visszaverik a nyer�t�sem. N�ha napj�n m�g r�m n�z egy ember vagy besz�r n�mi eledelt, de olyankor, harapok vagy r�r�gok, fel�gaskodok. Engem hagyjanak b�k�n… Ha m�r elv�lasztottak a csal�domt�l �s megfosztottak a kedvesemt�l akkor nekem sincs �rtelme �lnem. Miut�n ezeket �ltal�ban „elk�vettem” az emberek ellen m�r nem nagyon j�ttek ki hozz�m. Tudom, igen ez az �n hib�m, de nem tehetek r�la, ha ezeket az embereket nem tudom t�bb� l�tni. Nem tudok benn�k megb�zni. Soha t�bbet. Telnek, m�lnak a napok, hetek vagy m�r kitudja. Egyre gyeng�bb vagyok �s az es� m�g mindig szakadatlanul esik �s a felh�k m�g�l egy�ltal�n nem t�r el� a napf�ny. Egyre sov�nyabb vagyok �s az akkoriban emlegetett gy�ny�r� Sandro kezd egy r�t �szv�rre hasonl�tani. Csatakos, �s sov�ny vagyok. M�g ugyan �lek, de ki tudja meddig. M�r nem lehet sok h�tra, de m�r v�rom a hal�lt. Megv�lt�st jelentene sz�momra… a szabadul�s gy�ny�r� �rz�se kezdett el keringeni bennem, amikor lefek�dtem a kem�ny betonpadl�ra, �s gondolkodni kezdtem. V�gre kedves kis kanc�mmal lehetek… a csal�domat is viszont l�thatom, ha nem akkor fentr�l vigy�zok r�juk… Eszembe jutott a sz�p r�t… a naps�t�s..a felh�k, a kiscsik�k j�tszadoz�sa a r�ten..Ek�zben sz�p lassan lecsuk�dott a szemem…V�gs� energi�mmal m�g halkan ennyit nyer�tettem: V�gre!Szabadon...