Álom, vagy mégsem..?

Mikor már minden kapu zárva áll
hol föld s ég talán összeér, már
hirtelen felriadsz, s félálomban fekszel,
Visszaalszol újra, s gyönyörűség tanúja leszel.

Álom mi a helyén van, mikor ölellek
talán álom ez is, hogy a karjaidban lehetek?
Nem álom, hanem a valóság dédelget,
dédelgess drága egyetlenem, még teheted.

Ölelj, míg nem mondom azt, hogy elég
Csókolj, míg levegő a tüdődbe fér,
Szoríts magadhoz, lágyan de erősen
A szíved a helyérő a nagy dobogásban ki ne essen.

Itt vagy mellettem ölelsz, gyengéden
csókolod, a szám édesen szerelmesen
Hírtelen egy zaj a fülembe fészkel,
Felriaszt álmomból a vekker zenéjével.